Szülő vagyok....

 Szülő vagyok, több gyerekes anyuka. Ennek minden szépségével, és nehézségével. Ezt a blogot azért kezdtem el írni, mert egy blogversenyt egy olyan fiú(férfi?) vezet, aki a szabályok szerint nem is kaphatott volna ott esélyt, mert nagyon trágár módon ír. Valakinek ő is a fia. A gyereke, aki mocskos és számomra sértő módon blogol,és sajnos több mint tízezren támogatják az ilyen jellegű undorító írásokat. Remélem az anyukája nem tudja meg soha, hogy miket írogat a kis fia, mert ha az én gyerekem lenne, elsüllyednék szégyenemben. Mert ez a viselkedés, ez a szóhasználat nem  nem az elmúlt egy-két év termése. Ha az én fiam lenne, kijelenteném, ez az én hibám... Mert én vagyok a minta. A szavaim az ő szavai, ahogyan a tetteimben is leutánoz. Másol, mint egy biológiai kopírpapír. És nemcsak másol, de raktároz is, hogy bizonyos pillanatokban tükörként lássam meg magam a viselkedésében. Hogy amit látok, az büszkeséggel, vagy szégyennel tölt el, az csak rajtam múlik. Mert szülő vagyok. És mint ijen akarva, akaratlanul, minta és értékrend adó. Senkinek nem adok tanácsot. Mert nem is lehet, hogyan is adhatnék, mikor minden gyerek, szülő más? Ezek a bejegyzések csak arról szólnak ,  amik velem, velünk történnek, és válasz  valakinek, aki nem enged kommentet a blogjához!