Rokonok, kíméljetek!!

 A lányom tejcukor allergiával küzdött. Aki ismeri a betegséget, annak a teljes tejmentes diéta sem ismeretlen. Na az én anyósom képtelen volt felfogni, hogy a gyerek NEM ehet se joghurtot, se túrórudit, se semmit, amiben tej lehet. Ezután a következő az volt, hogy nálunk mindent szabad lett. Mamánál jó leni, mert ott ehetek ebéd előtt csokit, és kekszet, és vizes szörpöt ihatok... Nem elírás,  náluk egy délelőtt elfogy a 3 gyerekre 1 liter szörp. Én ezektől kiakadtam. Teljesen bele őszültem, szó szerint. De nem ez volt ezek után a legnagyobb bajom, hanem hogy anyósom rákapott a győri édes kis mackókra. Amikor a legkisebb csepp volt, a két nagyot ő vitte oviba, és odafelé menet mindig került nekik egy-egy ijen műsz.r amit megettek az oviig. Hozzá teszem, hogy rendes reggelit ettek itthon, tehát sose engednem őket el üres gyomorral.  A lányom jobb felső egyesén a zománc elég  gyönge volt, mert élete első pár hónapjában sok antibiotikumot szedett, a gyerek fogász kifejezetten kérte is, hogy figyeljünk az édességgel. Nála jelentkezett 10 nap dörmi édes kiképzés után a legborzasztóbb jel: a gyönge rész, ami sárgás volt, feketedni kezdett!! Ez volt az a pont, mikor kiderült, hogy anyós "mérgezi" őket, és attól kezdve akármennyire húzós volt is 3 óránként szopó deddel elindulni, én vittem őket az oviba. Csak azt nem tudom, miért  nem lehet a szülőre hallgatni, ha az kér valamit?? :( Csak azért  hisztizek, mert ez azóta sem változott, és valami hatásos módszeren töröm a fejem, hogy anyóst jobb belátásra térítsem...

csoki kérdés egyéb nyalánkságokkal fűszerezve

Mi valaha akkor kaptunk csokit, ha apu fizetést. Az volt a "fizetési csoki" A hónap egyéb napjain sose. És mikor apu nem dolgozott a mávnál, már akkor sem. Így mindig különös kegynek számított a télapó és a karácsony, mert olyankor volt csoki, szaloncukor, amennyi belénk fért... Ma már mindenféle csokit lehet kapni. És bizony nem egyszerű dolog, mikor a boltban úgy van elrendezve a polc, hogy a gyerek rálásson, ha beállsz a kasszához, mert a legújabb trend szerint így nem tudod véletlen se kikerülni.  De mi van, ha  nem akarok csokoládét venni a gyereknek, bármilyen okból? Én nem szeretem a megfizethető, de silány minőségű csokit, így nálunk is maradt a fizetési csoki, ami szigorúan egyszer van egy hónapban, és mi 3 táblával veszünk, jó minőségűt, igaz ezért többet is fizetünk, viszont hatalmas előnye, hogy fel lehet kockázni, és kitart a következő hónap elejéig. Persze kell hozzá 3 szerencsés természetű gyerek, aki elfogadja, hogy nem vesszük meg a  sport szeletet, mert van otthon, és aki hajlandó almát vagy  valami általam sütött finomságot megenni. Mert szerencsére  nemcsak szeretek, de tudok is sütni, így  könnyű őket "jobb belátásra" bírni. Van, mikor azt mondom, hogy nincs most pénzem arra csokoládéra, de van otthon liszt, és tudunk sütni palacsintát. Általában nagy öröm ujjongás  rá a válasz, aminek nagyon örülök. Ilyenkor  még sokkal büszkébb vagyok rájuk!De persze  vannak kivételes helyzetek, amikor van a fizetési csokiból. És aminek nagyon örülök, hogy nálunk nem tűnik el a szaloncukor a fáról. én ugyanis kicsi koromtól profi szaloncukor csenő voltam :)

Hazugságok hálója

Mindenhonnan ezt hallod: a kapcsolat alapja az őszinteség! De már a kezdetektől hazudunk, egészen életünk végéig. Hazudunk, és hazudnak nekünk. Nem azért, hogy bántsanak, hanem  hogy megkíméljenek, vagy hogy épp az akkor kényes vagy kellemetlen kérdésre, ami rendszerint váratlan és  felkészületlenül ért bennünket, ne kelljen akkor  válaszolni, és legyen időnk felkészülni... A példamutatás itt is nagyon erős. És a szülők  döntései is. Mert ugye, akkor mi van a télapóval, a Jézuskával, a húsvéti nyuszival, és mit mondjunk, hogyan született meg, és a halálról hogyan beszéljünk, egyáltalán kell-e beszélni róla, mikor még kicsi? Sok kérdés, és még több válasz...
 Nálunk van télapó. Éjjel hozza a csomagot, és egyenlőre jól van ez így. Én 8 évesen jöttem rá, hogy mi a helyzet, de segítettem anyuéknak fenntartani a látszatot. A tesóim nem tudom, mikor jöttek rá, de szerettem látni a boldog kis pofijukat, hogy jók voltak, és kaptak csokit. Mi nem nagyon kaptunk csokit, de ez másik bejegyzéshez tartozik.
 Karácsony... Én nagyon sokáig utáltam ezt a szép ünnepet. Mert sajnos az én gyerekkoromban nem volt gond, ha nem tartották be a gyereknek tett ígéreteket. Az első csalódás az volt, mikor egy év kőkemény munka( tanulás, szófogadás, segítség...) után mégsem kaptam meg a hőn áhított bucibabámat. Ma már, felnőtt fejjel van kettő is, kárpótoltam magam. Akkor jöttem rá, hogy nem számíthatok anyám adott szavára. Nagyon rossz volt, és keserű érzés, de ebből is tanultam. Többé nem vártam karácsonyi ajándékot, így  nem is ért csalódás,és örültem, ha kaptam valamit. Így volt ez akkor is, mikor 15 évesen egy dezodort kaptam, a húgom pedig egy kis rádiót. teljesen olyan volt, mintha kazettás lett volna, de csak egy sima kis rádió volt. Nóra csalódott volt, és ezt ki is mutatta. Anyu pedig sírt. Akkor éreztem gyűlöletet először. Az ünnep iránt, mert szeretet helyett csak boldogtalan, szomorú érzéseket  hozott. Nálunk nincs Jézuska,  együtt díszítjük a fát, és  a gyerekeink tudják, hogy ezt az ajándékot a mamától kapták, ezt meg mástól. Anyósom  egyszer-kétszer bepróbálkozott, de megértette, hogy miért nem a "Jézuska" hoz ajándékot, és együtt működő.
Húsvéti nyuszi, aki csomagot hoz, na az viszont nincs. Ezt egyenesen csak és kizárólag pénzbeszedő üzletnek tartom a kereskedők részéről. A fiam nem fogadhat el pénzt locsolkodáskor, mert megalázónak tartom, hogy erre rászokjon. A gyerekeimnek  meg kell tanulni, hogy a pénzért meg kell dolgozni, ahogy én is megtanultam. A húsvét egyházi jelentését viszont még kicsik megérteni, így a népi hagyományokat "őrizzük" Vagy legalábbis erősen arra törekszünk.
Az öt évesem megkérdezte hogyan született. Hárítottam, hogy erre később szeretnék válaszolni, ha nagyobb lesz. Ez volt a kérdés, amelyre nem voltam felkészülve.

   Persze hazudtam már én is. Anyámnak a halálos ágyán, hogy meg fog gyógyulni, és haza jön. A férjemnek, hogy nem baj, amiért elfelejtette a születésnapomat. A tesómnak, hogy nem haragszom, amiért bunkó módon írogatott nekem a messengeren. Életem szerelmének, hogy nem akarok vele lenni... Mindenki hazudik. de próbáljuk meg ezeknek a hazugságoknak a rombolását minimálisra csökkenteni. Akkor kevesebb baj lehet belőle. Talán....

Mi a tiszteletlenség, anya?

 "te hülye kis köcsög!" Előszőr megütköztem, majd megkérdeztem az öt évesemtől, hogy honnan hallotta ezt. Persze az oviban... Az ovi az első hely, ahol általában kijön az, ha otthon "szépen" beszél  a szülő. Vagy a nagyobb testvérek, mert olyan is van. Ez volt az az alkalom, mikor leültünk, és azt mondtam neki, nem szeretném ezt többször hallani,mert így beszélni másokkal tiszteletlenség. Ő nagy szemekkel nézett, és ezt kérdezte: "Mi a tiszteletlenség, anya?" Az, ha valakinek olyat mondasz, amivel megbántod, amitől ő rosszul érzi magát. A káromkodás, a csúnya beszéd mind tiszteletlenség. Ha udvariatlanul viselkedsz, és a mamának nem köszönsz, akkor vele is tiszteletlen vagy. Két nappal később hallom a csoportszobából: " Ne beszélj tiszteletlenül az öcsémmel! " Hát mégsem volt felesleges erről beszélgetni!

"jó nevelést kaptak!"

Bevallom, mióta tegnap gyorsan össze hoztam 3 bejegyzést, azonnal kattogni kezdett azon az agyam, hogy mi mindenről írhatnék. Mert jólesik kiírni magamból amit nem tudok vagy épp nem akarok megosztani például a férjemmel. Szóval témám az lesz rengeteg...  Ma egy kis kirándulást tettünk a helyi bevásárló központba, igazából a szemünket legeltettük, én pedig titokban felmértem, innen vesszük-e meg a közelgő névnapokra az apróságokat. nagyjából két óra hosszat voltunk kint, és oda valamint vissza is az ingyenes járattal mentünk. A közbeeső idő alatt többször is össze futottunk az útitársakkal, akik egy egy mosollyal jutalmazták kicsiny csapatunkat. Nem volt hiszti, nem volt kellemetlen beszélgetés, nagyon jó hangulatban sétálgattunk végig a sorok között, még úgy is, hogy a játék osztályon négyszer furikáztunk át. Jól éreztük magunkat, pedig nem vettem semmi játékot, semmi édességet, mindössze egy spirál füzettel, egy üveg ásványvízzel, egy kiló háztartási keksszel és egy őszilével távoztunk. Nagyjából húsz perc volt még a busz indulásig, ami idő alatt a gyerekeim barátságosan csacsogtak, és nagyon szépen viselkedtek. ekkor hangzott el, hogy büszke lehetek rájuk, és hogy jól vannak nevelve. Ilyenkor kapok vissza jelzést a külvilágról, hogy igen, jó úton haladok. nem pofonokkal, hanem a saját viselkedésemmel. És ez megnyugtató érzés!

Baby Born, mosolyogj!

 Mint már írtam, nálunk aztán van baba, töménytelen. A pici lányom is sokszor előveszi őket, és azt teszi, amit tőlem látott: vigasztal, puszil, etet, babakocsiban sétáltat, és elaltat. Aztán otthagyja őket,és elvesz a bátyjától vagy a nővérétől valami másik érdekes játékot :)

 Az igazság az, hogy a nagylányom 2,5 évesen kezdett el könyörögni egy ijen babáért. Végül karácsonyra kapta meg, a harmadik születés napja után, egy babakocsival bónuszként. A kis kocsi sajna nem bírta a strapát, viszont a baba igen! a képen épp ő,  a legelső látható. Aztán kellett fürdethetős, szemlehunyós, és ebben a változatban kijött a fiú is, majd egy úszós, és végül a hajas. aki semmit nem tud, ha iszik, egyből bepisil, de haja van, és az kell! Megvettük, mert ismerem azt az érzést, hogy nagyon szeretném, és mégse kapom meg. Ráadásul  ahogy anyám, úgy én is feltételekhez szabtam az újabb darabokat, de vele ellentétben mindig meg is kapta a játékot. A szülői példa tehát ragadós, csak szerencsére lehet rajta csiszolni, és a nem tetsző részeket  kicserélni.

Nagyon remélem, hogy a sok utánzás meghozza a jövőben az eredményt. És azt is, hogy jó példát mutatok a kicsinyeimnek. Mert ha rosszul csinálom, és kisiklik az életük, az az én hibám lesz!

Maci vs. Nintendo - mivel játsszon a gyerek?

Budget Pillow azt  reklámozza, hogy ne a szülő válasszon. Elsősorban neki, és a vele együtt gondolkodóknak üzenem: márpedig kedveskéim, a szülő választ. Abban a szent, vagy éppen elátkozott pillanatban, mikor az első babajátékot válogatja a még pocaklakó gyermekének. Mert a szülő dönt, onnantól, hogy a teszt pozitív lesz, és úgy dönt, hogy megtartja, majd a legjobb tudása szerint felneveli a gyereket. Az, hogy az első játékot ki és miként veszi meg, nem részletezném. Én amire emlékszem, hogy nagyon akartam egy játszószőnyeget, ami lehetőleg felkelti a gyerkőc érdeklődését, és a csörgő-zizegő applikálásokkal leköti magát. Azt nem vettem figyelembe, hogy a  már gurulni tudó gyerek inkább ezt a tudományát  gyakorolja, és jobb híján a nagyobbak csipogtatták neki a kis oroszlán orrát :) Apropó, nagyobbak. Igen, van kérem három nagyobbam is. Lányok, és egy fiú. A lányok közül a legnagyobb babázik, neki kiterjedt Baby Born gyűjteménye van, az alap darabtól a hajas,  úszós, kisfiú-kislány változatból lehet nála találni. Nagy cucc, mert nekem meg Barbie baba gyűjteményem van, és nem tudtam ellenállni egy-két egyéb nagyobb babának, amik csecsemő méretűek, és alkatúak. Kettőnk babái kitesznek lassan egy kiállításra valót. Az 5 éves lányom viszont póni rajongó. A fiam pedig minden rózsaszín és baba ellenére autózik, neki kisautó gyűjteménye van, kettő parkoló házzal,és autópályával. A legkisebb lányom, aki idén lesz kettő, egyenlőre felváltva játszik mindennel, ami a keze ügyébe kerül. Na jó a Barbikkal nem, mert számára nem elérhető helyen vannak. Mi döntöttünk, mikor megvettük nekik a játékokat. Hogy azt vesszük meg , aminek örülnének. Nem erőltettem az 5 évesnek, hogy márpedig Te Barbie babát kapsz, és a fiamnak sem, hogy márpedig te dömpert, mikor ő azzal nem játszik (kapott mástól , de a szekrény tetején vár jobb sorára). Nem vagyok ellene a playstation-nek sem, viszont az már egy bizonyos kor elérése után jó dolog. Mert  ezeken a játékokon sem első sorban gyilkolászós programokat lehet csak és kizárólag futtatni, én pl. tavaly nyáron a sógoromén  a lányommal autó versenyeztem, és teniszeztem, bevallom, nagyon élveztük mindannyian. A szülő dönt itt is, hogy odaül-e a gyereke mellé játszani, és hogy találnak -e olyan játékot, amivel mindketten jól szórakozhatnak. Ez megint egy fontos dolog, az együtt töltött idő. Mert lehet a gyerekemnek bármennyi játéka, ha ÉN nem ülök le mellé, és nem kapcsolódok be a játékába. Akármennyire fura, és nevetséges is először, de annál nincs jobb érzés, mikor újra hív, hogy játsszak vele. És később ha nem egyedül van a nap nagy részében, talán nem is csábul el a netes "lőjük ki egymást, és káromkodjunk közben" játékok felé. Van szörnyű ellen példám. A férjem húgának egy gyereke van. Fiú. A sógornőm  elvált az apukától, és mivel el kellett tartania kettejüket(apuka meglepő módon léhűtő alak) látástól vakulásig dolgozott. Arra már nem maradt energiája, hogy a sráccal leüljön játszani, vagy esetleg beszélgetni. Nem tudom kitől,és mikor jött az első call off című játék, de az biztos, hogy a gyerek odáig jutott, hogy lógott az iskolából,és otthon a netes haverjaival ezzel "gyilkolták" egymást. Én akkor néztem furán, mikor arcpirító káromkodást halottam a szobájából,és azt hittem nekem szól, miközben észre sem vette hogy a közelben vagyok. Ő választott, az anyja meg megvette. Ha nem, bizony nem szégyellt anyósoméktól pénzt lopni, ahogy az anyjától sem, hogy megvegye az új videokártyát, amivel jobban fut a játék...  De a szülő dönt, és nem a játék kitalálóinak a hibája, hogy ha ez így alakul. Másrészt a mi sz.gépes játékaink olyanok, hogy lovasiskolában te vagy a paci gazdája, és feladatokat kell végig csinálni. Nagyon szép a grafika, és a zene is kellemes. Ezen felül a nagylányom internetes farmer, amit szintén nem ellenzek. Viszont a gépen be van kapcsolva a kiskorúak veszélyeztetését kiszűrő figyelő, így m,ég csak véletlen sem juthat olyan oldalra, ami szerintem nem egy 12 évesnek való. Mert az én felelősségem a döntés, és ha rontok, az én hibám lesz!!!

Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul:
www.teszvesz.hu/bloggerverseny
Jelentkezz Te is!