Mindenhonnan ezt hallod: a kapcsolat alapja az őszinteség! De már a kezdetektől hazudunk, egészen életünk végéig. Hazudunk, és hazudnak nekünk. Nem azért, hogy bántsanak, hanem hogy megkíméljenek, vagy hogy épp az akkor kényes vagy kellemetlen kérdésre, ami rendszerint váratlan és felkészületlenül ért bennünket, ne kelljen akkor válaszolni, és legyen időnk felkészülni... A példamutatás itt is nagyon erős. És a szülők döntései is. Mert ugye, akkor mi van a télapóval, a Jézuskával, a húsvéti nyuszival, és mit mondjunk, hogyan született meg, és a halálról hogyan beszéljünk, egyáltalán kell-e beszélni róla, mikor még kicsi? Sok kérdés, és még több válasz...
Nálunk van télapó. Éjjel hozza a csomagot, és egyenlőre jól van ez így. Én 8 évesen jöttem rá, hogy mi a helyzet, de segítettem anyuéknak fenntartani a látszatot. A tesóim nem tudom, mikor jöttek rá, de szerettem látni a boldog kis pofijukat, hogy jók voltak, és kaptak csokit. Mi nem nagyon kaptunk csokit, de ez másik bejegyzéshez tartozik.
Karácsony... Én nagyon sokáig utáltam ezt a szép ünnepet. Mert sajnos az én gyerekkoromban nem volt gond, ha nem tartották be a gyereknek tett ígéreteket. Az első csalódás az volt, mikor egy év kőkemény munka( tanulás, szófogadás, segítség...) után mégsem kaptam meg a hőn áhított bucibabámat. Ma már, felnőtt fejjel van kettő is, kárpótoltam magam. Akkor jöttem rá, hogy nem számíthatok anyám adott szavára. Nagyon rossz volt, és keserű érzés, de ebből is tanultam. Többé nem vártam karácsonyi ajándékot, így nem is ért csalódás,és örültem, ha kaptam valamit. Így volt ez akkor is, mikor 15 évesen egy dezodort kaptam, a húgom pedig egy kis rádiót. teljesen olyan volt, mintha kazettás lett volna, de csak egy sima kis rádió volt. Nóra csalódott volt, és ezt ki is mutatta. Anyu pedig sírt. Akkor éreztem gyűlöletet először. Az ünnep iránt, mert szeretet helyett csak boldogtalan, szomorú érzéseket hozott. Nálunk nincs Jézuska, együtt díszítjük a fát, és a gyerekeink tudják, hogy ezt az ajándékot a mamától kapták, ezt meg mástól. Anyósom egyszer-kétszer bepróbálkozott, de megértette, hogy miért nem a "Jézuska" hoz ajándékot, és együtt működő.
Húsvéti nyuszi, aki csomagot hoz, na az viszont nincs. Ezt egyenesen csak és kizárólag pénzbeszedő üzletnek tartom a kereskedők részéről. A fiam nem fogadhat el pénzt locsolkodáskor, mert megalázónak tartom, hogy erre rászokjon. A gyerekeimnek meg kell tanulni, hogy a pénzért meg kell dolgozni, ahogy én is megtanultam. A húsvét egyházi jelentését viszont még kicsik megérteni, így a népi hagyományokat "őrizzük" Vagy legalábbis erősen arra törekszünk.
Az öt évesem megkérdezte hogyan született. Hárítottam, hogy erre később szeretnék válaszolni, ha nagyobb lesz. Ez volt a kérdés, amelyre nem voltam felkészülve.
Persze hazudtam már én is. Anyámnak a halálos ágyán, hogy meg fog gyógyulni, és haza jön. A férjemnek, hogy nem baj, amiért elfelejtette a születésnapomat. A tesómnak, hogy nem haragszom, amiért bunkó módon írogatott nekem a messengeren. Életem szerelmének, hogy nem akarok vele lenni... Mindenki hazudik. de próbáljuk meg ezeknek a hazugságoknak a rombolását minimálisra csökkenteni. Akkor kevesebb baj lehet belőle. Talán....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése